Öregség, fiatalság? Lehet-e, tudunk-e életkorban, mentalitásban, viselkedésben éles vonalat húzni, hogy ki a fiatal, ki az öreg, mikortól, mitől és miért vagyunk, leszünk, tudunk fiatalok, öregek lenni az életkor függvényében, illetve az életkort nem figyelembe véve.

Mindenki által közismert élmény:

Az Amerikai Egyesült Államokban, - ahol általában mindenki autóval közlekedik - felfigyel egy benzinkútnál egy idős, kb. 90 éves matrónára, aki két botjával kiszáll egy hatalmas Cadillac-ből, megtankol, majd visszaül a kocsijába és megy tovább.

Magyarország egyik eldugott falujában eligazítást kér egy idős házaspártól, cirka 80 év körülinek látszanak, udvariasan "lenénizi", "lebácsizza" őket külsejük alapján, aztán a beszélgetés során, pár mondat után kiderül, hamarosan ünneplik az 50. születésnapjukat.

A nyugati világban ritkán látni elaggott, idős embereket, mert élnek és élvezik az életet. Az, hogy öregasszony, öregember sértő kifejezés és valójában ez a fogalom nem létezik. Sokan talán ekkor élik meg az életet teljes valójában, fiatalos lélekkel és megfelelő - legyőzött betegség--tudattal - aktivitással; Nem fiatalok, de nem is VÉNEK: Megúszhatjuk a vénség megélését, az élet mosolygós igenlését, az életkor által adott lehetőség kihasználását és hogy a már nem éppen fiatal kor is megkapja azt a szépséget, amire méltók és alkalmasak vagyunk?

Mennyire igazak Albert Schweitzer gondolatai, aki épp az 50 feletti korosztálynak teszi fel és válaszolja meg azt a kérdést, hogy valójában "Ki a fiatal?". Hallgassuk meg, és higgyük el, azt mondja el, ami mindenki számára az életigenlés mottója lehet:

"A fiatalság mércéje nem az életkor, hanem a szellem és a lélek állapota: az akarat- és képzelőerő, az érzelmek intenzitása, a jókedv és a kalandvágy győzelme a lustaságon. Csak az öregszik meg, aki lemond eszményeiről. Az évek múlásával ráncossá lesz az arcod, de ha kialszik benned a lelkesedés, akkor lelked ráncosodik meg. Gondok, kétségek, az önbizalom hiánya, reménytelenség, mind hosszú évek, melyek nemcsak a testet húzzák le a föld porába, hanem a lelket is. Az ember - akár tizenhat éves, akár hatvanhat - csodára szomjazik, elámul a csillagok örökkévalóságán, gondolatok és a dolgok szépségén, nem fél a kockázattól, gyermeki kíváncsisággal várja, mi lesz holnap, szabadon örül mindennek. Olyan fiatal vagy, mint a reményeid, olyan öreg, mint a kétségeid. Olyan fiatal, mint ön bizalmad, olyan öreg, mint a félelmed. Fiatal, mint a hited, öreg, mint a csüggedésed. Fiatal vagy, míg befogadod a szépség, az öröm, a merészség, a nagyság - az ember, a föld, a végtelenség hírnökeit. Csak akkor öregszel meg, ha már nem szárnyalsz, és hagyod, hogy a pesszimizmus és a cinizmus megdermessze a szíved!!"

E gondolatok igazságához nem fér semmi kétség. De képes-e az ember szembefordulni azzal, ami jön, képes-e az öregedést késleltetni, képes-e, ha testben már el is érte ez a fránya idős kor - megtartani szíve, lelke, mentalitása meg-megújuló frissességét. Minden elfogultság ellenére azt gondolom igen.

A biológiai, fizikai öregedés sok elem összefüggésében következik be, de sok olyan tényező késleltetheti, amiben mi is részesek lehetünk.

A fiatalság vagy később bekövetkező öregedés nagy részben genetikailag adott, másrészt közismert, hogy a fejlett nyugati világban bizonyos hormonokkal kezelve, plasztikai beavatkozásokkal késleltetve fiatal testet ad nőnek, férfinak egyaránt. Vannak örökifjú nők és megöregedni képtelen férfiak is. De mindezek ellenére az élet véges, és ami biztos és mindenki számára közismert tény, hogy az élet egy egyszeri és megismételhetetlen kaland. És ha elég okosak és megfelelően önzők vagyunk magunkkal szemben, akkor itt akarunk boldogságot és harmóniát önmagunkkal és a párunkkal együtt megélni. Sokan hisznek és reménykednek a reinkarnációban és lehet, hogy ezt is megéljük, de hogy azt miért és hogyan érdemeljük vagy bűnhődjük el, arra nem igazán kapunk biztosítékot. Legyünk ma itt és most boldogok. Azt tanultuk az egyetemen a személyiségpszichológiai tantárgyban, hogy az egészséges személyiség a mában és a holnapban él. A múlt megtörtént eseményeit átfordítani nem lehet, azok megtörténtek, belénk ivódtak, lehet valamennyire halványítani a bevésődéseket, de megváltoztatni a megtörténteket totálisan nem lehet. A távoli jövő kifürkészhetetlen, örök mozgásban van, ezt Joda mester is elmondta Lucnak, hogy hiába keresi, fürkészi a dolgokat, nem kaphat rá kielégítő választ. A jelent olyanná tenni, amiben jól érzi magát a test, a lélek, a szellem, az érzelem és a szexualitás is.

Merjünk szeretni, merjünk szívünk és vágyunk szerint élni.

A mai nap Vénusz jegyében zajlik, főleg a szerelemről és szexualitásról szól. Beszéljünk erről a sok ember számára igazán kedvelt témáról. Hogyan is éljük meg a szexet az ötven feletti életkorban?
Mint minden fontos pszichoszexuális fejlődési szakasznak, ennek az életkornak is megvannak a buktatói és természetesen, amiről ritkábban beszélünk, megvannak a pozitív elemei is. Az, hogy az emberek beléptek életük e szakaszába nem jelenti azt, hogy az érzelemről, szerelemről le kell mondaniuk, és hogy egyetlen cél kell, hogy vezérelje napjaikat, hogy orvosi rendelőkben ülve várják a különböző problémájukra a megfelelő kezelést, gyógyszert, illetve az, hogy mikor és mennyi ideig kell elfoglalt gyermekeik helyett az unokákról gondoskodniuk. Miért kell ennek így történnie? Tényleg ennyire nem hoz már új élményt ez a - talán nevezhetjük így is - változó kor? Ébresztő emberek! Van egy csodaszer, ami a legolcsóbb és a leginkább eredményt garantáló minden idősebb ember számára. Ami megnyújthatja az életkort, egészséget ígér, hangulati, érzelmi stabilitást biztosít, optimális önértékelést ad, fiatalos mentalitás és pozitív jövőkép révén aktív társasági életet kínál.

A változó kor mindkét nem számára meghozza azokat a nem szeretem szexuális tüneteket, problémákat, melyek megnehezíthetik a komfort érzést. A férfiaknál megjelennek merevedési problémák, vele összefüggésben a libidó /szexuális vágy/ hiány, a csökkent aktivitás. A nők klimaxos tünetei még szélesebb palettán /verejtékezés, alváspanasz, nedvesedés hiánya, fejfájás, hangulati labilitás stb./ mutatják az öregedés kellemetlen jeleit. Elfogadjuk vagy nem fogadjuk. Teszünk érte vagy nem. Miről szól az együtt töltött évek 20. házassági évfordulója. A boldogságról vagy épp az elhidegülésről.
Közelítsük meg ezt a témát a pozitív oldalról. Szabadok vagyunk, nem kell már annyi energiát fordítani a gyereknevelésre, nem kell védekezni, rendelkezünk az idővel, térrel, séta, utazás, társasági élet stb. Ha úgy tűnik, nyomasztó az együttlét, mert a szenvedély csak pislákol, akkor tegyünk meg mindent, hogy az erotika az érzékiség visszatérjen otthonunkba. Rossz látni a besavanyodást sok családban, ahol az az egyedüli összekötő kapocs, hogy azonos a címe a két embernek.
Legyen a nő nő, szép, gusztusos, vágyat felkeltő és fantáziát beindító asszony - a nőiesség minden elemét felvonultatva: a naiv szenvedéjtől a dögös határáig. Törődjön magával, akarjon tetszeni párjának, más férfinak, engedje báját kisugározni, hogy a férfi, ha ránéz, férfiassága beinduljon. De ezt ne durva, direkt elemekkel tegye, hanem a női viselkedés ezernyi szivárványszínét felvillantva. Tudja és akarja elbűvölni a férfit, tegyen meg mindent ő is azért, hogy a szerelem, szexuális vágy tüze ne tudjon soha kihunyni.

Mert a nő, ha okos, ha nő, ha fontos számára a férfi imádata, akkor minden fegyvert be tud dobni azért, hogy hittel elmondhassa, megvallhassa, hogy a világ legnagyobb fegyverét hordozza a testében, lelkében, hogy ő irányítja finom pasztell színekben a teremtés koronáját, a férfit.

Tudj, merj, akarj szeretni, szerelmeskedni, mert ez a legnagyobb csoda és a legjobb orvosság a lélek fiatalságának a megőrzésére.

Dolgozunk sokan és sokat és talán néha sikeresebb életpályát futunk be, tudunk magunkénak a férfiakénál, de soha ne feledkezzünk meg arról, hogy minden komoly egzisztencia, elfoglaltság mellett elsősorban nők vagyunk. Feleségek, anyák, nagymamák és rajtunk múlik, hogy a közéleti szereplés mellett a befogadó szerető, szerethető nő képét, létét, életét képesek vagyunk-e saját és társunk boldogítására felhasználni, hogy a jövő mindig, a problémák megélése mellett is, testileg, lelkileg, érzelmileg majdnem tökéletes legyen.

Nagyon rossz érzéssel nézi az ember a különböző helyeken megfordulva a megsavanyodott, rossz szagú, ízű öreg /nem feltétlenül korban/ embereket, akik elítélve nézik, kibeszélik a fiatalokat, hát még a kissé korosabb boldog, szerelmes embereket. Nem értik, mert soha nem élték át az önfeledt boldogságot. Mennyi szépséget áraszt magából egy harmonikus emberpár /Michelangelo/, akik együtt, egymást szeretve lépték át a különböző életkorokat. Szívet melengető a figyelmesség, a törődés, amit egymásnak adnak. A szemükben, ölelésükben nemcsak a múlt édes-érzéki pillanatai csillannak fel, hanem a ma és a holnap várható pikáns izgalmai is. Amely lehet, hogy sok fiatal számára már nem igazi tűz, de a boldogság kiteljesedését megerősíti az egymás iránti mélységes, feltétel nélküli szeretet, amelybe azért fel-felragyog, ha más színekben is, a vágyak igénye és ígérete.
Ne félj a testiségtől, adj és akarj kapni szerelmet, hogy színesben - ne fekete-fehérben - lásd, éld meg az örömet.

Ha képes vagy a szerelemre, ha át tudod magad adni a vágynak, a kielégülésnek, akkor boldog és kiegyensúlyozott lehetsz az élet mindennapjaiban, mert bármilyen nehéz is néha a mindennapok megélése, de egy olyan csoda birtokában vagy, amit mertél megszerezni, és ami a te életed fényló csillaga lesz még sokáig.