"Nincs szükség olyan természetellenes életet élni, mint ahogy én éltem. Minden időmet a tudománynak áldoztam, mert érdekelt, mert szerettem a tudományos kutatásokat. A nőknek és a fiatal lányoknak csupán egyszerű családi életet, munkát kívánok, azt, amire vágynak".
Fogalmazta meg gondolatát kora nagy fizikus zsenije Marie Curie-Sklodowska. Látta azt a kibékíthetetlen ellentétet, amely a tudományos kutatás, a szakmai karrier és a családi boldogság között fog feszülni az elkövetkező években. Mert az emancipáció beköszönte felvilágosította a gyengébb nemet arról, hogy az élet nem a főzőkanál kavargatásáról, a baba dajkálásáról, a háziasszonyi teendők armadáról szól. Van elképzelés, van cél, és önmegvalósítás, amivel a szabadszellemű nő képes független szabad életet élni, függetlenül minden más /férfiúi, családi, nevelési/ elképzeléstől.
George Sand /a férfi jogokat követelő írónő/ közzéteszi elvét:
"A hivatásom a szabadság, és az a kívánságom, hogy senkitől se kapjak se alamizsnát, se könyörületet". Az ő korában ez izgalmas és új gondolat volt, a férfiak és nők felkapták a fejüket és nem értették az elgondolását. De érdekelte a világot az ő szabadelvű izgalmas új eszméket megfogalmazó lénye.
Talán ekkor már más életmódra áhítozott, de még csak nagyon titokban a felvilágosult művészvilág, amely befogadta a gondolkodó nőket is, bár nem mindig értett vele egyet. Akkortájt még nehéz volt jogokat kérni, hiszen az ipari forradalom idején a világ nagyobb "dolgokkal" volt elfoglalva, mintsem a nők választójogainak, önállóságának a kérdését napirendre tűzni. De a nők harca is megindult és nem lehetett nem reagálni az évezredes hagyományokat megdönteni igyekvő harcos amazonok lázadására.
A XIX. század vége és a XX. eleje új nő ideált teremtett a haladó világban, a nő tanulni, dolgozni akart és részt kért nemcsak a munkából, hanem a politikai részvételből. A hagyományos klasszikus női szerep, feleség - és anya -szerep nagy változáson ment keresztül fokozatosan és lassan, a nők nagy megelégedésére. A férfiak kezdetben nem értetették, de rövid gondolkodás után zöld utat adtak az emancipáció megvalósításához. Tudták, minél jobban tiltakoznak, annál nagyobb hévvel harcol a nő, hogy új vágyott szerepét végre megvalósíthassa. Az egyenlő jogokat elv persze "csak" a jelszavakban volt igaz. A nemek harca, szerepe lassan átfordult egy ellenirányú, ellenpólusú szerep igenlésbe. És a folyamat hömpölyögve árasztotta el a világot, legalábbis a haladó nemzetek országait. A nő fontos, nem másodlagos szerepet kezdett játszani tömegesen a társadalomban, a politikában, a családban, az élet mindennapjaiban. A nemek forradalma napjainkra teljesen befejeződött és itt, Európában, más életforma alakult ki. Más módon él a család, másképp nevelődnek a gyermekek, más célt és életformát választ a nő és nem mindig közös az útja a férfival. Nem tervez mindenáron családi életet, nem vállal fel mindenképp gyermeket, máshonnan látja a jelent, és másmilyen jövőről álmodik, mint a szülei. A megváltozott világ más gondolatokat ébreszt férfiban és nőben egyaránt.
Egy-két évtizede jelent meg a fogalmak között egy új sajátos megfogalmazás a magányos emberekre, bár nők és férfiak is ide tartoznak, de mégis jobban illik ez a kifejezés a lányokra /22-39 évesek/, akik nem élnek tartós párkapcsolatban, jellemzi őket a promiszkuitás /váltogatják a partnereket/, könnyeden és szabadon rendelkeznek önmagukkal és társaságbeli életükkel, kapcsolatrendszerükkel. Nem vágynak harmonikus családi életre, gyermekre sem /bár egy-egy nő felvállalja apa nélkül is/, nincs hosszú kötődés, mindig megmarad az egyéniség, nem akar szimbiózist, nem akar önmaga felett kontrollt egy másik embertől /pláne nem férfitól/, megideologizálja az egyedüllét szépségét, tökéletességét és hiszi, hogy ez számára az egyedüli üdvözítő létforma. SZABAD, mert nincs függőség, nincs állandó kapcsolat, mindent képes önmaga megtenni, megcsinálni, nem tűri a kérdéseket és a számonkérést, nem szereti a másik szuszogását az ágyban maga mellett. A lakásban minden darab róla szól, a szabadidejével szabadon rendelkezik, oda megy és akkor, amikor akar. Ezért a párkapcsolatban élő nők többsége irigyli a függetlenségét és azt, hogy mennyire jó lehet neki, senkihez nem kell alkalmazkodnia, senkinek nem kell beszámolnia arról, hol volt és mit csinált. Okos szép és értelmes, intelligens emberek, nők, akik már megtapasztalták az életükben, hogy milyen nehéz egy kellemes partnert találni, jó kapcsolatban élni és azt állítják mennyivel könnyebb egyedül.
Legalábbis a tudat ezt szajkózza.
Légy szabad, ne légy rabszolga, ne szolgáld ki a másikat, ne tűrd a zsarnokságát, ne zokogj, ha elhagy, ha nem szeret, ha megcsal. Válaszd a szabad életet! Kóstold meg, és megtapasztalod, hogy ezt akarod.
DE az ember társas lény, kell neki a másik, akivel beszél, akivel megoszthatja a napi örömet és a bánatot, akinek elmondhatja, hogy mit érez, amikor boldog, és milyen szomorú az élet, ha valaki bántja. Aki együtt érez vele, és aki szereti. Mert jó dolog kötődni és jó, ha néha függünk valakitől. ÉN állítom és hiszem, hogy az ember a LEGBOLDOGABB és LEGFÜGGETLENEBB egy jó kapcsolatban lehet. Akarunk valakihez tartozni és kötődni, mert az ember így éli meg önmagát és az életét. HA nem a szerelem /hosszabb harmonikus párkapcsolat/, akkor valami MÁS kell, hogy lekösse a sok-sok hatalmas energiát és feszültséget.
Ezért belefeledkezik az ember a munkába, mert a munka nemesít, sikereket hoz, megjutalmaz /anyagilag, egzisztenciálisan/ és mert valamihez/valakihez kell tartoznunk. És a munka nem függ CSAK tőlem és én azt fel tudom vállalni és el tudom végezni, mert az ambíció bennem van. De a nagy aktivitás, affinitás elkötelezettség nem enged más irányba fordulni, mert a mai munkahelyek teljes embert /nem feleséget, anyát/ akarnak és megtörténhet, hogy ha egy pillanatra félrefordulsz, már másnap elkelt a munkahelyi asztalod. Hitet kell váltani és ki kell tolni 5-10 évvel a családalapítás merész gondolatát. Első az egzisztencia, a "jó bedolgozom magam a munkahelyemen", mindenki másnál jobb munkaerő akarok lenni, és az első szent helyen számomra a munkahely áll. Mert ott meg tudok felelni az elvárásoknak, a kihívásoknak és minden nap kész vagyok újra és újra felvenni a harcot, hogy legyőzzem a riválisokat.. És ez a "munka" minden időt elvesz, nem jut másra, semmi lehetőség. A cég kívánja tőled, hogy része légy a termelésnek. Hogy ne törődj azzal, reggeltől késő délutánig ott kell lenned, hogy lássák, alkalmas vagy erre a pozícióra. Nota bene, a hétvégét is áldozd fel a szabadidődből, mert mindenki azt teszi. És te boldog vagy, mert érzed, itt szükség van rád és megbecsülnek, megfizetnek és üdültetnek és tréningekre jársz, de mi marad akkor a hobbira, a kikapcsolódásra és arra, hogy párt keress és párt találj. És mire rájön a nő, hogy csapdába került, már azzal szembesülhet, hogy legjobb lehetőségét szalasztotta el arra, hogy boldog lehessen valaha egy férfi oldalán.
És akkor érzi, hogy ez a mindenható önmegvalósítás bár sikeres volt, de a lelke és a nőisége nagyon megsínylette ezt. A szingli jelenség az óceánon túlról érkezett. Ahol ez egy feeling, életérzés, amely szép köntösbe öltöztetve járja sikeres pályáját a világ különböző országaiban, különböző vicces filmeken/pl. a Szex és New York /.
Milyen szépek, könnyedek és elégedettek önmagukkal ezek a nem túl fiatal lányok.
A férfi csak gátolja, lefékezi, megalázza és elhagyja ezeket a bomba nőket. Nem hiszem, hogy ez az életszemlélet kiállja hosszú távon a próbát. Bár sok cikk jelenik meg arról, hogy az emberek más világot akarnak építeni, mint ez a mostani, és ahhoz nem kell család és nem kell szerelem.
De aki már szeretett vagy képes szeretni, tudja, hogy az emberi boldogság, amelyben ott virít a szeretet és a szerelem, a legcsodálatosabb valami, amit nem pótolhat senki és semmi más emberi érzés.
A divat, a szingliség egy embertől idegen érzést takar. Azok a nők, akik szingliként élnek valószínű, hogy nem tudnak szeretni igazán, nem tudnak és nem akarnak alkalmazkodni, kompromisszumot kötni, nincs megfelelő tolerancia és nincs egészséges önzés, ami arra készteti az embert, hogy keresse és megtalálja a párját hosszú távra. Talán az életében a családi minta nem arról szólt, hogy mit kell tenni ahhoz, hogy megéld nap mint nap a boldogságot, a komfortérzést, és mit kell tenni, hogy társat találj és meg tudd tartani a harmóniát a kapcsolatban.
Légy szingli egy ideig, kóstold meg a szabad életet, az abszolút önállóságot, de próbáld ki azt is milyen gyönyörű érzés egy napsütötte reggel a szerelmed mellett felébredni, aki rád mosolyog és megcsókol, és érezteti veled, milyen jó, hogy vagy neki!!
A választás a te kezedben van és azt tedd, ami szíved szerint a legjobb és legboldogabb éveket adja számodra. De ne a divat, ne a mások élete legyen a minta, hanem te találd ki, hogy számodra mi a legfontosabb az életben.
Mindenben találhat az ember pozitivitást, de a jövőkép olyan legyen, amiért érdemes tenni és megfelelő lépéseket lépni.
"Nem lelkesedem az emancipációért. Általa elveszíthetjük nőiességünket. És érhet-e egy nőt ennél nagyobb szerencsétlenség"
/Anna Moffo/
" A nők minél inkább szeretnének szabaddá válni, annál boldogtalanabbak lesznek."
/Brigitte Bardot/
